Iratolvasási tippek – cikksorozat I. rész: Hogyan kezdjem?

Nagy öröm, amikor találunk egy iratot, amelyen valóban a mi ősünk neve szerepel. Ezt ki is betűzzük. De aztán hogyan is kezdjen hozzá az amatőr kutató a teljes kiolvasáshoz?

Az első teendő – bár talán mondanunk sem kell – az, hogy mindenképp alaposan feljegyezzük, hol találtuk az iratot (ne kelljen újra ugyanott keresgélnünk, mert nem emlékszünk már, mit néztünk át), mit tudni az iratról, ki írta, mikor, hol, van-e hozzá ún. regeszta, a levéltár által írt összefoglaló – ebben az esetben ezt is másoljuk le.

Legjobb, ha jó felbontású fényképet is készítünk az iratról. Ez azt jelenti, hogy ha belenagyítunk, élesen olvasható minden betű.

A kiolvasás első lépése az íráskép megfigyelése. Ha egyes betűket már ismerünk pl. a név alapján, akkor azok remélhetőleg mindenütt ugyanúgy fognak kinézni ugyanabban a kéziratban.

Ne próbáljunk egyes szavakat kiragadva értelmezni. Nem jó pusztán találgatni, hogy vajon a mai kézírás mely betűire hasonlít valami. Mindig nézzük meg a szöveg többi részét, a már kiolvasott szavakat, hogy stimmel-e, amit gondolunk.

Ha pedig segítséget kérnénk valakitől a kiolvasásban, éppen ezért minél több oldalt küldjünk át, mutassunk meg neki ugyanabból a kézírásból!