Ez a plica.

Bosszantó lehet, hogy nem látszik minden szöveg egy fotón.

De megvolt ennek a hajtásnak a maga oka.

Az csak az egyik szempont, hogy a függőpecsétet jobban megtartja a dupla pergamenréteg, tehát kevésbé szakad ki belőle a zsinór, kisebb valószínűséggel esik le róla a a pecsét.

Ettől még látszhatna minden írás, és  az anyagot felhajthatták volna az összes aláírás alatt.

Ám még egy biztonsági funkciója van ennek, hogy pontosan így hajtották! Mivel nem lehet az irat károsodása nélkül kihajtani azt teljesen, ezért sokkal nehezebb átírni az alját, tehát a hamisítást nehezítették meg, az aláírások eredetiségét biztosították ezzel.

Előbb írták alá az iratokat – bal oldalt felül található az uralkodó aláírása, középen a fő- vagy alkancelláré, jobbra alul pedig a kancelláriai titkáré – , aztán hajtották fel a plicát és fűzték be a pecsétet. Ez után már nem igazán lehetett kényelmesen odaírni semmit.

A felhajtásban legalul számunkra plusz érdekességként apró betűkkel oda lehet írva az is, hogy miről szól az oklevél és ki ajánlotta nemességre az illetőt (legalább két királyi tanácsos ajánlása kellett a nemesítéshez!). Ez olyan információ, ami nem szerepel magában az oklevélben Magyarországon. Erdélyben viszont az ajánlók nevét beleírták a nemeslevélbe. Ez az apró betűs iratismertető azért került oda, hogy az aláíró uralkodót tájékoztassa, mit is ír alá. Nyilván mindig egy óriási paksaméta okiratot kellett aláírnia, nem olvashatta el mindet. Így ha érdekelte, mi az, akkor rápillanthatott erre.

És egy plusz információ a plicáról még, hogy általában a felhajtás külsejére írták fel a nemesség kihirdetését. Ezért van más kézzel írva ez a szöveg, és ezért tér el a dátuma a nemességszerzésétől.

Íme a fenti nemeslevél alja még egyszer, ilyen a fotózáshoz szakszerűen visszahajtott plica:

Kellemes Ünnepeket kívánunk! Sikeres kutatást, sok új adatot az új évben!

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB/messenger: Historia Fordítás

Email: historiaforditas@gmail.com

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post Mi az a felhajtás a nemeslevél alján? first appeared on .

Élt a Csallóközben egy nemességet szerzett ember, Huszár Mátyásnak hívták, ő a csukárpakai Huszár család őse. Apai rokona (patruelis), György volt a főszerző, együtt szerepelnek az armálisban, általa kapta a nemességet Mátyás. Talán gyermektelen nagybácsi lehetett, mert Mátyáshoz került az armális.

Az ő fia Huszár György volt, aki 1723-ban meghalt.

1744-ben a fiainak, Györgynek, Istvánnak és Ferencnek bizonyítaniuk kellett nemességüket.

Ebben a nemességvizsgálati tanúvallatásban (De eo utrum) a 6. kérdés: Hova lett az armális pecsétje és a selyemzsinór?

Erre az első 5 tanú (és a 7. tanú) nem tudott felelni. Az egyik alábbi kép tetején látszik például a 7. tanú vallomásának vége: nihil = semmit nem tud róla.

Eddig is tudtuk, hogy az idő vasfoga, a nedvesség, penész, az egerek stb. mindig is erősen befolyásolták az armálisok állapotát…

De aztán jött a 6. tanú, a 72 éves nemes Földes István, aki látta az armálist, és bizonyosan rajta volt a nagy függőpecsét, kívül fehér, belül vörös viaszból:

De mi történt vele?

Hallomás alapján azt vallja Földes István, hogy az armális pecsétjét Huszár György halála után lánya tyúktojás húsvéti festésére levette!

A 8. tanú, Ládi Péter is látta, hogy az armálison selyemzsinóron függő viaszpecsét volt:

Ládi Péter azt is elmondja, hogy az ő anyja 17 évvel korábban (ez 1727 körül lenne) a nemességbizonyítók nénje, Huszár Panna számára és kérésére megolvasztván a viaszpecsétet pirostojásra (amilyet mátkatálon szoktak küldeni) írókázott vele, a zsinórt pedig elvágták. Mindezekért a lányt meg is dorgálták.

(És még mondják, hogy ejnye, a mai fiatalok….)

A mátkatál szerepe régiónként eltérő volt: vagy örök barátságot, testvériséget fogadtak vele egymásnak, vagy a szeretők küldték egymásnak mutatván, hogy viszonozzák a másik érzelmeit.

Itt vajon melyikről van szó?

1753-ban még egyszer vallott az ügyben az akkor állítólag 40 éves Ládi Péter, és azt mondta, hogy a zsinórnak az armálisról való levágásakor és a pecsétnek tojásfestésre való felolvasztásakor gyerekkorában, 25-30 évvel korábban (ez 1723-28 körül lenne) jelen volt, és a viasszal maga is festhetett egy tojást jutalmul. A pecsét elrontása Huszár György halála után történt, midőn lánya árván maradván ifjú legényeknek festett tojással kedveskedett.

Ládi Péter vallomása tehát feltárja az esetet teljes mélységében, bár a datálása egy picit ellentmondásosnak tűnik. Ha 1753-ban 40 éves, akkor kb. 25 évvel korábban, 1727-28-ban 15 évesnek kellett lennie, ami biztosan nem számított már gyerekkornak, inkább legény volt már, és biztos nem írókázott a lányokkal. Szóval inkább 30 évvel korábban, 1723-ban 10 évesen tehette ezt. Huszár Panna apja 1723 júliusában halt meg, tehát valószínűleg 1724-25 húsvétjakor történhetett az eset, ekkor lehetett eladósorban Panna.

Panna egyrészt biztosan rettentően akart tetszeni, másrészt árvaként biztosan férjhez akart menni mielőbb. Barátnője segítségével minél szebb pirostojást akart írókázni, hogy azt küldhesse a mátkatálon!

Ezen kívül sajnos semmit nem tudunk Pannáról. Hiányosan anyakönyvezték a csukárpakaiakat (Nagypakán és Vajkán): nem található sem a születése, sem a házassága vagy halálozása. Szülei 1688-as házasságát ismerjük és 1705-ben még született ismert testvére. Panna ez után születhetett, de már legalább 14 éves lehetett azon a húsvéton.

Nem tudhatjuk, a pirostojás és ez az áldozat elérte-e célját, elvette-e az a legény.

És hogy melyik részét használhatták fel a pecsétnek?

A vörös belső rész spanyolviasz volt, ami nem úgy lágyul, ahogyan az írókázáshoz kell. Ezért tudjuk, hogy a külső, fehér viaszra volt szükségük a lányoknak. Mégis tönkretették az egészet a zsinórral együtt…

Lányos szülők! Armálisokat elzárni húsvétkor!

Köszönjük Németh Tibornak (Szenc), hogy a Pozsony megyei levéltár Nobilitaria anyagából készített fotókat rendelkezésünkre bocsátotta.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB/messenger: Historia Fordítás

Email: historiaforditas@gmail.com

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post Huszár Panna húsvéti esete a családi armálissal first appeared on .

De mivel az nem volt elég pontos, mert 365 és 1/4 napnak vette az évet a valódi 365 nap 5 óra 48 perc 48 másodperc helyett, 1582-re 10 napnyi elmaradásban volt a Julianus-naptár a valódi időhöz képest. Ezt korrigálta Gergely pápa a naptárreformmal. Mégpedig először is abban az évben október 4-e után azonnal október 15-e következett, másodszor pedig az új számítás szerint a kerek 100-as évek közül csak azok maradtak szökőévek, amelyek 400-zal oszthatók.

A pápa már 1582. február 24-én (majdnem pontosan 437 éve) rendeletbe adta az áttérést az „Inter gravissimas” (Az egyik legfontosabb) c. bullájában, Magyarországon pedig 1588-ban rendelték el ezt törvényben.

Ám nem ment olyan gyorsan az átállás. Hazánkban, de főleg Erdélyben még a XVII. sz. elején, 1625-ig vagy akár tovább is találkozhatunk az ónaptárral.

Miért fontos nekünk, hogy ó- vagy újnaptár? Hiszen ha leírják egy iratban a dátumot, akkor az van odaírva, nincs mit tennünk vele. Hát igen, ilyen esetben, nem kötelező ezen gondolkodnia a családfakutatónak.

Ezt a nemeslevelet tehát 1622. október 13-án adták ki.

Igen ám, de mit tegyünk, ha egyházi ünnepek szerinti a datálás?

Magyarul: az Úr 1623. évében, Szűz Mária mennybemenetele előtti napon, hétfőn.

De vajon honnan tudhatjuk, hogy melyik naptár szerint keressük ezt az évet Erdélyben?

Hát…. nem lehetünk benne biztosak. (Szóljon, aki tud jobbat!)

Mivel tudjuk, hogy Erdélyben tovább használták az ónaptárat, fellapozzuk az oklevéltani naptárban az aszerinti oldalt. Megnézzük Mária mennybemenetelét, szeptember 15-ét. Ennek előnapja (profestum vagy vigilia) szept. 14. De az nem hétfő, hanem csütörtök! Hogyhogy?

Nézzük csak meg újnaptár szerint!

Siker! Szeptember 14-e így hétfő.

Hmmm, Erdélyben vagyunk. De ki is írta a második datálást? A kolozsmonostori konvent! Katolikusok!

Ők bizony olyan modernek voltak, hogy hamarabb követték a pápát, mint mások. Kijelenthetjük, hogy ők ekkor már újnaptár szerint datáltak.

Szerencséje az utókornak, hogy szokás volt néhol megadni a hét napját is a dátum mellett.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: historiaforditas@gmail.com

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post Erdélyi okiratok datálása: ónaptár vagy újnaptár? first appeared on .

A családfakutató legmagasabb célja csakis az lehet, hogy igazán megismerje őseit. Ne csak nevek, dátumok és helységek álljanak leírva családfaként, hanem próbáljuk meg hús-vér emberekként elképzelni őseinket és megtudni, hogyan élhettek.

Ehhez ismernünk kell életkörülményeiket, fel kell kutatnunk minél több iratot, képet, bármit, ami hozzátehet ehhez a tudásunkhoz.

Most abba nyújtunk egy kis bepillantást, arról szeretnénk elgondolkodtatni, hogyan születtek és keresztelkedtek őseink Magyarország régiójában.

Az Anyának lenni kiállítással kapcsolatban már itt írtunk blogunkon a szülésről-születésről.

Amikor megszületett az újszülött, a katolikusok minél előbb törekedtek megkeresztelni, nehogy elkárhozzon. Ezért szükség esetén bárki megkeresztelhette, ha látta, hogy ingatag az életkilátása. Ezért gyakori az in necessitate obstetrix, azaz a bába [keresztelte] szükséghelyzetben megjegyzés az anyakönyvekben.

Ha viszont minden rendben volt, a plébánoshoz vitték kereszteltetni a templomba.

De vajon mit kellett tenni, ha nem volt templom a faluban, mert az egy anyaegyház fíliája volt? Ilyenkor mindenképp az anyaegyháznál anyakönyveztek, legfeljebb a lakhely rovatból látszik, hogy ki honnan jött kereszteltetni, ha volt ilyen rovat.

A szülők ilyen esetben vagy elvitték a gyereket a másik faluba a templomba, vagy a plébános jött ki rendszeresen a fíliába, ha volt ott egy kápolna, keresztelőmedence, ahol keresztelhetett. Magánháznál egy papnak csak súlyos okból lehetett keresztelni külön engedéllyel.

És ha télen ítéletidő volt? Mi ma biztosan nem mernénk gyalog elindulni egy pár napos újszülöttel a mínuszokban, de akkoriban jobban félhettek attól, hogy keresztelés nélkül hal meg valaki vagy a hiedelmek szerint elviszi, kicserélheti a gonosz, mint attól, hogy megfázik. Babonásan féltek a kereszteletlenségtől, például az ilyen gyermek sírja felől hétévenként éjfélkor gyermeksírást véltek hallani, tüzet látni, amíg csak valaki el nem mondta felette a keresztelési formulát.

Visszatérve a keresztelési bejegyzésekre: ha egy anyakönyvben csak egy dátum szerepel, akkor azt megegyezés alapján a keresztelés napjának vesszük, de elfogadjuk a születés időpontjának is, mert nem ismerünk mást. Sokan nem is tudták felnőttként, hogy melyik napon születtek. Ugyanis, ha nem írták fel a családi bibliába a születésüket, akkor csak az anyakönyvi bejegyzés szolgált bizonyítékként. Nem is számított ez annyira a régieknek, nem is ünnepelték a születésnapot, sokkal inkább a névnapot.

Petőfi Sándorról például véletlenül pontosan tudjuk, hogy 1822. dec. 31-én született, a lexikonokban viszont 1823. jan. 1-jét írnak, mert az a hivatalos, az van az anyakönyvben. Az ő esete illusztrálja egyébként azt is, hogy nem tudjuk mindig biztosan a pontos születési helyet: Kiskőrösön keresztelték, de nem írták fel, hol született, ez minden okmányát és ismerőseinek nyilatkozatait összevetve máig vitatott: Szabadszállás, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös vagy esetleg Dunavecse?

Más anyakönyvekben szerepel mindkét dátum, ekkor egyértelmű a születés és keresztelés napja.

Mit jelent viszont, ha egy anyakönyvben csak egy dátum szerepel minden bejegyzésnél, de azok nem sorban egymás után következnek, kvázi ugrálnak? A kereszteléseknek és azok feljegyzésének sorban kellett történnie, tehát ilyenkor a születések időpontját láthatjuk a keresztelések sorrendjében.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post A keresztelés őseink korában first appeared on .

Miért izgalmas mindig újra meg újra a latin iratolvasás?

Mert mindig felmerülnek kihívások és sikerélmény, ha megvan a megoldás.

Nézzük csak meg a fenti képet!

Ez a címerpajzs leírásának egy része. Egy férfialak áll a címerben. De hogyan is néz ki pontosan?

Mi az első sor 2. és 3. szava? A 4. szó indutus = öltözött. Tehát valamibe öltözött férfialak.

Vivlateis? Galligis? Az -is ragokat (többesszám ablativus) „levágva” -a/-us/-um vágződéssel kell keresnük ezt a szótárakban. A gallig… szót hiába keressük a Finály- vagy Györkösy-szótárban. De Bartal már segít: galligae = galiga. Ott pedig megtaláljuk: galiga = nadrág. És itt még arra is rájöhetünk, hogy miért nem találtuk ezt az alapszót a többi szótárban, mert Bartal ezt is megadja: Galiga = caliga, caligia, caligo, calea. Amikor  viszont ezt a szót megtaláljuk a klasszikus latint feldolgozó szótárakban, a jelentése bakancs, csizma! Hmmm, vigyázzunk, melyik szótárat használjuk újkori szövegekhez!

Na de milyen az a nadrág? Ne feledjük, hogy a régiek nem annyira tartották szem előtt az egységes, szabályos, szabványos írást, helyesírást! Bár máshol ez a kéz be szokta csukni felül az o betűket, ebben szóban nem teszi. A kivágás legalsó sorában is látható egy nyitott o: obversus. Violateis lenne? Ebben csak a szótár segíthet. Ilyen szó nincs, de van violaceus = ibolyaszín. A t/c magas magánhangzó előtt ugyanúgy hangzott, ezért fel is cserélték sokszor írásban.

Megvan az ibolyaszín nadrág!

Nézzük, mit csinál jobb és bal kezével ez a katona!

„sinistra lumbis injecta”

A szótár alapján lumbus = ágyék. Hmmm.

A régiek könnyen használhattak egy szót átvitt értelemben, mert tudták, mit kell jelentenie. Aki nemesleveleket, címerleírásokat fogalmazott főállásban, az úgyis tudta, hogy mik a szokásos pozíciók, ábrázolások. Mi is rájöttünk, hogy a csípőre tett kéz lesz ez, az a szokásos. Ezt többek között alátámasztja Szálkai Tamás disszertációja a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemesleveleiről.

„dextra nudam frameam caput tenus vibrare”

Ez már nem is kihívás, minden szava rendesen értelmezhető. Jobbjával kivont kardot forgat a feje magasságában, tehát a feje fölött.

Az 1. sor végén kezdi leírni a sisakját (gallea, azaz galea), a 2. sorban látható az ornata = díszített. De mivel díszített? Mi áll a két szó között?

Lehet tippelni itt vagy a Facebook-oldalunkon! Következő blogbejegyzésünkben leírjuk!

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

The post Latin címerleírások cikksorozat 2. – Egy katona leírása first appeared on .

Családfakutatóként lehetőleg őseink teljes életét szeretnénk megismerni, el szeretnénk képzelni hogyan, milyen körülmények között is élhettek. Így lesznek szemünk előtt a száraz adatokból hús-vér emberek.

A Természettudományi Múzeum kiállítása pont ebben segít: felvillantja egyes emberek sorsát a szüléssel, születéssel kapcsolatban.

Persze tudjuk, hogy magas volt a csecsemőhalandóság, mégis megrázó olvasni, hogy a 18. századi Weiskopf József váci tímár első házasságából született 7 gyermekből 6 meghalt kétéves kora előtt és anyjuk, Komp(in) Terézia is elhalálozott a szülésben vagy nem sokkal utána. József – aki maga is TBC-s volt már – újraházasodott, feleségül vette Szigvárt Teréziát, akivel 6 gyermekük született. Ők is mind gyermekkorukban haltak meg.

Egy török kori muszlim temetőből került elő egy fiatal nő csontváza a medencéjében egy 7 hónapos magzattal. Ebben az időben minden ötödik nő szüléssel kapcsolatos komplikációk miatt halt meg. Ez az asszony viszont még a szülést sem élhette meg. Bizonyára valamilyen betegség végzett vele és magzatával, amint rengeteg más itt talált emberrel is, akiken nem látszik harci sérülés nyoma. A török hódoltság 150 éve alatt hat pestishullám söpört végig az országon. Az 1655. évi pestisben Sopron lakosságának közel fele elpusztult. Ezen kívül a vérhas, tífusz és a himlő is szedte áldozatait. A városok zsúfoltak voltak, szemét, ürülék, elpusztult állatok hevertek az utcán, ezért magasabb volt itt a halandóság, mint vidéken.

Az anya szülés közbeni halála esetén a gyermeket még megpróbálták megmenteni császármetszés segítségével, ezt  – sajnos leginkább post mortem – már a 16. század óta el tudták végezni a kirurgusok. Magyarországon az  első dokumentált császármetszést 1829-ben végezték, de az anya fél óra múlva elvérzett. 1890-től tudták megmenteni az anyákat és a csecsemőket is a császármetszéssel. Bár korábban legtöbbször a csecsemő sem sokkal élte túl anyját, de legalább lelkét megmentették a megkereszteléssel. A gyenge magzat szükséghelyzetben, általában a bába (obstetrix) által való keresztelését anyakönyvekben „in necessitate” megjegyzéssel olvashatjuk.

A bábamesterséget sokáig nem oktatták, csak tapasztalati úton tanulták, anyáról lányra szállt a tudás. Az első magyar tankönyv „Bábamesterségre tanító könyv” címmel 1766-ban jelent meg. A váci Orlich Szabina bába a kirurgus Fischer Antalhoz ment feleségül, lányai is orvost választottak férjül. Orlich Szabina csontjain a szifilisz jeleit látták – talán foglalkozása során szerezte a betegséget. Az is kiolvasható maradványaiból, hogy lábfeje és lábujjai az éveken át guggolva vagy térdepelve végzett szüléssegítés miatt deformálódtak – alázattal segítette a szülő nőket, ő helyezkedett el esetleg kényelmetlenül úgy, hogy segíthessen a nekik kényelmes testhelyzetben.

A magas szülés körüli halandóság nem kímélte a gazdagokat, királyokat sem. III. Bélának és Chatillon Annának házasságuk 12 éve alatt 7 gyermeke született, akik közül 4 érte meg a felnőttkort. Mária Terézia 16 gyermeket szült, akik közül egy (Mária Karolina) rögtön születésekor, öt pedig (Mária Erzsébet Amália, Mária Jozefa, Károly József Emánuel, Mária Karolina Ernesztina, Mária Johanna Gabriella) fiatalon vagy gyermekkorban meghalt.

Az előkelő asszonyok ebben a korban soha nem maguk szoptatták csecsemőiket, hanem dajkára bízták ezt. Így hamarabb is estek újra teherbe. Mária Terézia ráadásul szándékosan minél több gyermeket akart szülni a Habsburg-háznak, ehhez lásd a „Bella gerant alii, tu felix Austria nube!” (Háborúskodjanak mások, te, boldog Ausztria, házasodj!) jelmondatot is.

A szoptatós dajkaság egyrészt megélhetési, felemelkedési lehetőség volt, másrészt kimondhatatlanul szomorú sorsok rejtőzhettek mögötte: sokszor szegény megesett lányok mentek el dajkának. Saját csecsemőjüket természetesen nem vihették magukkal, másokra bízva hosszú időre hátrahagyták őket. Ezek voltak a lelenctartók vagy más néven angyalcsinálók: a szolgáltatás leginkább úgy érte meg nekik, ha a kicsik hamar meghaltak. Ez is fokozhatta az eleve magas csecsemőhalandóságot.

Az 1700-as évek születési anyakönyvei és a statisztikai számítások alapján akkoriban háromból 2 gyerek meghalt 10 éves koráig. Ezen a járványok elleni oltások és az antibiotikumok elterjedése tudott csak változtatni.

Szerencsés korban élünk.

Fotók és szöveg: Babcsányi Judit a Természettudományi Múzeum anyaga alapján

The post Mikrotörténelem: Anyának lenni – kiállítás a Természettudományi múzeumban first appeared on .

Adott egy latin címerleírás. Az amatőr kutató megpróbálja szótárral értelmezni: mi is látható a címerben?

(kép: a Bellovics család nemeslevele, forrás: MOL címereslevéladatbázis)

Ha olyannal találkozik a kutató, mint a Kálmándy család 1714-es címereslevelében:

„haec arma, seu nobilitatis insignia, scutum nimirum militare erectum caelestini coloris, fundum illius viridi campo interoccupante, super quo Tygris naturaliter adumbrata, ore hiante, et lingua rubicunda exerta, caudaque deflexi, posterioribus pedibus erecte stare, anteriorum vero sinistro petram, ex eiusdem viridis campi dextro latere in altum exurgentem prendere, dextro vero evaginatam frameam stringere visitur; scuto demum incumbit cassis, binis struthionis, et una quidem candidi, altera vero rosei coloris plumis adornata, a summitate vero, sive cono galeae laciniis, seu lemniscis, hinc flavis, et caeruleis, illinc vero candidis, et rubris in scuti extremitates sese placide diffundentibus, illudque ipsum decenter, ac venuste exornantibus”

akkor ugye azonnal szembetűnik a tigris szó. No – gondolhajta – ez akkor már biztos, ráadásul „naturaliter adumbrata” = természetes színeivel kell megfesteni, tehát ha a szakirodalomban keresem, biztosan csíkos tigris lesz a címerben és meg is festethetem azonnal, teljesen egyértelmű.

Nézzük csak meg a szakirodalmat – gondolta viszont az egyszeri családfakutató és a fordító! Valahogy volt egy olyan érzésük, hogy még nem sok csíkos tigrist láttak magyar címerben, viszont annál több oroszlánt és pöttyös leopárdot – hiszen ezek és bundájuk sokkal ismertebbek voltak errefelé, többek között a magyar királyi nemesi testőrség egyenruhája miatt:

(kép forrása: http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400466.htm)

Milyen érdekes, hogy ezt a Magyar királyi nemesi testőrség wikipedia-szócikk tigrisbőrként említi!

A MOL Címereslevéladatbázisában a tigris szóra keresve a fenti, első címerkép és a következők találhatók:

Ezek a latinban mind tigris szóval vannak leírva!

Mégis egyedül az utolsónál, a sajnos ma már olvashatatlan, de tigris vagy leopárd megjegyzéssel regesztázott sárándi Kis nemeslevél címerábrázolásán látunk csíkokat – de még itt is pöttyökkel együtt!

A Siebmacher magyarországi kötetében rákeresve a Tiger szóra, mind a 10 találat képeit elemezve (2-t kizártunk a statisztikából, mert a címertartó tigriseket nem ábrázolták) 6 csíkos tigrist és 2 pöttyöset találtunk, de ebből az egyik csíkos az Obizzi  családé, amely család olasz. Itt 5 : 2 az arány a csíkos és pöttyös tigrisek között.

A tigris természetes színeivel való ábrázolása – hmmm, legalábbis nem volt bizonyos a magyar nemeslevelekben.

Természetesen tigrisnek fordítjuk a szót a leírásban, csak meg kell fontolnunk, mit követünk a címer megfestése esetén: a leírást vagy a korabeli ábrázolási szokásokat.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

The post Latin címerleírás cikksorozat 1. – A tigris first appeared on .

Eddig megjelent általános iratolvasási cikkeinket itt és itt, latin iratolvasási tippjeinket itt, itt és itt találja. Érdemes előbb azokat is elolvasni!

De ugyan milyen nehézséget okozhatna nekünk, anyanyelvi beszélőknek egy régi magyar irat elolvasása?

A fenti irat szakembereknek  egyáltalán nem okoz nehézséget, ez nem a csúnya kategória. De amikor egy kutató először találkozik olyan magyar irattal, amit alig tud kibetűzni, megdöbben.

Mire figyeljünk?

1. Hasonlítgassuk össze a kérdéses szavak betűit a már kiolvasott szavakkal
2. Az akkoriban mindenki számára ismert, gyakori szavakat rövidíthették – tehát ilyen szavakra gondoljunk, ha rövidítést látunk
3. Magyar ragozással, teljes természetességgel használtak latin szavakat, ezeket latin szótárban kereshetjük meg
4. Felejtsük el mai helyesírási érzékünket, tegyük félre fenntartásainkat: bizony még egy iraton belül is írhatták ugyanazt a szót többféleképpen.

Ezek a pontok a fenti iratból vett példákkal:

1. Ha tudjuk, hogy Bicskén kelt az irat, megfigyelhetjük a -s- betű írását. Ez a tudásunk segíthet a levél első sorában: kötel… – mi a vége?
2. A megszólításban „Nagy Jó Uramnak kgldnek” – a „kegyelmed” van rövidítve,  a levél második sorában „Mlg’s kg’lmes” – ez mi lehet?
3. a levél harmadik sorában „eö Excellentiajának” – Őexcellenciájának, a 144 után található „fl” a florenus = forint rövidítése. A 10. sorban található „Consensusábul” a latin consensus = egyetértés, jóváhagyás szó magyarul ragozva. Mit jelenthet a legfölső sor legelső szava? (segítek: latin és rövidítés kombinálva)
4. A levél negyedik sora így kezdődik: „helsegiben” = helységében, az ötödik sorban a „Feleseghe” = felesége, a 8. sorban „ellvitele” = elvitele, „Anyátis” = anyját is. A második sor első két szava (Ennek elötte …) mi lehet mai helyesírással?

A megfejtéseket várjuk facebook oldalunkon!

The post Magyar iratolvasás first appeared on .

Ebbe a kategóriába sorolunk most az egyszerűség kedvéért minden olyan rövidítésformát, amely a szavak belsejében fordul elő, tehát nem tárgyaltuk a rövidítések alatt.

Nézzük is a példákat mindkettőre!

1. nazális mássalhangzó rövidítése

A nazálisok (n, m) esetén volt szokás kettő helyett egyet írni vagy kihagyni a nazálist és a szó fölött vízszintes vonallal jelölni a rövidítést. Ez gyakorlatilag ugyanaz az elv, mint a szó végi -m rövidítése, amelyről itt írtunk. Egyik példánkban rövidítik a kettős és a szóvégi m-et, másikban az -mn- helyett írnak csak m-et.

comendacione = commendacionem (ajánlást)

omem = omnem (mindet)

Figyeljük meg, hogy a commendacionem szónál az összevont m fölé tartozó vonal „elcsúszott” balra. Az omnem szónál körülbelül a kihagyott n helyén van a rövidítést jelző vonal közepe.

2. szóspecifikus összevonások

Ezek a régen gyakran használt, mindenki által ismert szavakban fordulnak elő. Általában jelölték az összevonást a szó fölötti vízszintes vagy ívelt vonallal.

A kutatók leginkább a következőkkel találkozhatnak:

cottus = comitatus (vármegye)

eppus = episcopus (püspök)

Trannia = Transylvania (Erdély)

Nro = numero (szám)

nra = nostra (miénk)

vra = vestra (tiétek)

dnus = dominus (úr)

poss/possio = possessio (birtok, falu)

Mattas = Majestas (Felség)

gralis = generalis (általános, teljes)

ecclia = ecclesia (egyház)

pttus = praetitulatus (fent nevezett)

lra = libera (szabad)

ctte = civitate (városban)

judlium = judex nobilium (szolgabíró)

jurassor = juratus assessor (esküdt ülnök)

judria = judiciaria (bírósági)

incattus = in causam attractus (alperes)

És így néznek ki ezek kézírással:

cottu = comitatu

dno = domino

Eccleae = ecclesiae

Eppus = episcopus

nr = noster

in Lra Regiaq₃ Citte = in libera regiaque civitate

Ao dni = anno domini

Pttae DVrae = praetitulatae dominationis vestrae (fent nevezett uraságotoknak)

Possne = possessione

Tranniae = Transylvaniae

in possioe = in possessione

Sua Mattas = sua majestas

Örömmel várjuk a visszajelzéseket a cikk alapján megfejtett szavakról és a még kérdéses rövidítésekről itt és facebook oldalunkon is!

The post Latin iratolvasás cikksorozat II.: Szóösszevonások first appeared on .

Koronként és országonként különböző rövidítésekkel találkozhatunk a latin szövegekben.

Mi most kifejezetten azokra a rövidítésekre koncentrálunk, amelyekkel a történelmi Magyarország területén családfájukat kutatók találkozhatnak.

Ezen belül is azt nevezzük most rövidítésnek, ami egy helyen rövidíti le a szót. Ha egy szóból több helyen ki van hagyva egy vagy több betű, azt a szóösszevonások alatt fogjuk tárgyalni.

Ebben a cikkben a kutatók szempontjait figyelembe véve nem a tudományos csoportosítást követjük, hanem a következők lesznek a kategóriák:

Tipikusan

1. szó elején

2. szó végén

található rövidítések és

3. csak kezdőbetűjükkel rövidített szavak

1. Tipikusan a szó elején találhatók

A leggyakoribbak ezek az idekötők: pro-, per-, prae-, con/com-

probitatis

per

praeter

commendamus

Figyeljük meg az áthúzás vagy felfelé ívelés különböző vonalát a pro/per/prae esetében!

A con/com- egy 9-esre hasonlít.

2. Tipikusan a szó végén találhatók

Leggyakrabban a következő végződéseket rövidítették:

az -us, -m végződések, -que (azon szó elé értendő „és”, amelyiknek a végén van)

Testibus

eadem

Franciscum

eademque

Az -us végződés is 9-re hasonlít, de a szó végén

A szóvégi -m jele vagy az utolsó betű szárának felhúzása, vagy egy külön vonal a fölött.

3. Csak kezdőbetűjükkel rövidített szavak

A leggyakoribbak:

D = dominus/domina/dominatio (úr/úrhölgy/uraság)

P = perillustris (vitézlő)

S = spectabilis (tekintetes)

V = vestra (tiétek) vagy vice- (helyettes)

D V  = dominatio vestra (uraságotok)

L = locumtenentialis (helytartói)

R = regius (királyi)

A = archi- (fő) vagy annus (évben)

I = inclytus (tekintetes)

G = generalis (általános)

mp. = manu propria (sajátkezűleg)

etc. (vagy annak jele) = et cetera (stb.)

Dominationes Vestras (Uraságodat)

manu propria

Inclytus comitatus (tekintetes vármegye)

Vice Comitis (az alispáné)

Anni currentis (folyó év)

ex Consilio Regio Locumtenentiali (a Királyi Helytartótanácstól)

Domino Generali Vicario (az általános helynök úrnak)

Vice Archi Diacone (esperes)

etc.

Nos Stephanus Dei gratia etc. jele (Mi, István, Isten kegyelméből stb. – ugyanis nem sorolták fel összes címét, rangját)

Reméljük, sikerrel hasznosítják ezt a listát! Várjuk a visszajelzéseket a blogon és facebook oldalunkon a feloldott vagy még problémás rövidítésekről!

The post Latin iratolvasás cikksorozat I. rész: Rövidítések first appeared on .