Élt a Csallóközben egy nemességet szerzett ember, Huszár Mátyásnak hívták, ő a csukárpakai Huszár család őse. Apai rokona (patruelis), György volt a főszerző, együtt szerepelnek az armálisban, általa kapta a nemességet Mátyás. Talán gyermektelen nagybácsi lehetett, mert Mátyáshoz került az armális.

Az ő fia Huszár György volt, aki 1723-ban meghalt.

1744-ben a fiainak, Györgynek, Istvánnak és Ferencnek bizonyítaniuk kellett nemességüket.

Ebben a nemességvizsgálati tanúvallatásban (De eo utrum) a 6. kérdés: Hova lett az armális pecsétje és a selyemzsinór?

Erre az első 5 tanú (és a 7. tanú) nem tudott felelni. Az egyik alábbi kép tetején látszik például a 7. tanú vallomásának vége: nihil = semmit nem tud róla.

Eddig is tudtuk, hogy az idő vasfoga, a nedvesség, penész, az egerek stb. mindig is erősen befolyásolták az armálisok állapotát…

De aztán jött a 6. tanú, a 72 éves nemes Földes István, aki látta az armálist, és bizonyosan rajta volt a nagy függőpecsét, kívül fehér, belül vörös viaszból:

De mi történt vele?

Hallomás alapján azt vallja Földes István, hogy az armális pecsétjét Huszár György halála után lánya tyúktojás húsvéti festésére levette!

A 8. tanú, Ládi Péter is látta, hogy az armálison selyemzsinóron függő viaszpecsét volt:

Ládi Péter azt is elmondja, hogy az ő anyja 17 évvel korábban (ez 1727 körül lenne) a nemességbizonyítók nénje, Huszár Panna számára és kérésére megolvasztván a viaszpecsétet pirostojásra (amilyet mátkatálon szoktak küldeni) írókázott vele, a zsinórt pedig elvágták. Mindezekért a lányt meg is dorgálták.

(És még mondják, hogy ejnye, a mai fiatalok….)

A mátkatál szerepe régiónként eltérő volt: vagy örök barátságot, testvériséget fogadtak vele egymásnak, vagy a szeretők küldték egymásnak mutatván, hogy viszonozzák a másik érzelmeit.

Itt vajon melyikről van szó?

1753-ban még egyszer vallott az ügyben az akkor állítólag 40 éves Ládi Péter, és azt mondta, hogy a zsinórnak az armálisról való levágásakor és a pecsétnek tojásfestésre való felolvasztásakor gyerekkorában, 25-30 évvel korábban (ez 1723-28 körül lenne) jelen volt, és a viasszal maga is festhetett egy tojást jutalmul. A pecsét elrontása Huszár György halála után történt, midőn lánya árván maradván ifjú legényeknek festett tojással kedveskedett.

Ládi Péter vallomása tehát feltárja az esetet teljes mélységében, bár a datálása egy picit ellentmondásosnak tűnik. Ha 1753-ban 40 éves, akkor kb. 25 évvel korábban, 1727-28-ban 15 évesnek kellett lennie, ami biztosan nem számított már gyerekkornak, inkább legény volt már, és biztos nem írókázott a lányokkal. Szóval inkább 30 évvel korábban, 1723-ban 10 évesen tehette ezt. Huszár Panna apja 1723 júliusában halt meg, tehát valószínűleg 1724-25 húsvétjakor történhetett az eset, ekkor lehetett eladósorban Panna.

Panna egyrészt biztosan rettentően akart tetszeni, másrészt árvaként biztosan férjhez akart menni mielőbb. Barátnője segítségével minél szebb pirostojást akart írókázni, hogy azt küldhesse a mátkatálon!

Ezen kívül sajnos semmit nem tudunk Pannáról. Hiányosan anyakönyvezték a csukárpakaiakat (Nagypakán és Vajkán): nem található sem a születése, sem a házassága vagy halálozása. Szülei 1688-as házasságát ismerjük és 1705-ben még született ismert testvére. Panna ez után születhetett, de már legalább 14 éves lehetett azon a húsvéton.

Nem tudhatjuk, a pirostojás és ez az áldozat elérte-e célját, elvette-e az a legény.

És hogy melyik részét használhatták fel a pecsétnek?

A vörös belső rész spanyolviasz volt, ami nem úgy lágyul, ahogyan az írókázáshoz kell. Ezért tudjuk, hogy a külső, fehér viaszra volt szükségük a lányoknak. Mégis tönkretették az egészet a zsinórral együtt…

Lányos szülők! Armálisokat elzárni húsvétkor!

Köszönjük Németh Tibornak (Szenc), hogy a Pozsony megyei levéltár Nobilitaria anyagából készített fotókat rendelkezésünkre bocsátotta.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB/messenger: Historia Fordítás

Email: historiaforditas@gmail.com

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post Huszár Panna húsvéti esete a családi armálissal first appeared on .

Eddig megjelent általános iratolvasási cikkeinket itt és itt, latin iratolvasási tippjeinket itt, itt és itt találja. Érdemes előbb azokat is elolvasni!

De ugyan milyen nehézséget okozhatna nekünk, anyanyelvi beszélőknek egy régi magyar irat elolvasása?

A fenti irat szakembereknek  egyáltalán nem okoz nehézséget, ez nem a csúnya kategória. De amikor egy kutató először találkozik olyan magyar irattal, amit alig tud kibetűzni, megdöbben.

Mire figyeljünk?

1. Hasonlítgassuk össze a kérdéses szavak betűit a már kiolvasott szavakkal
2. Az akkoriban mindenki számára ismert, gyakori szavakat rövidíthették – tehát ilyen szavakra gondoljunk, ha rövidítést látunk
3. Magyar ragozással, teljes természetességgel használtak latin szavakat, ezeket latin szótárban kereshetjük meg
4. Felejtsük el mai helyesírási érzékünket, tegyük félre fenntartásainkat: bizony még egy iraton belül is írhatták ugyanazt a szót többféleképpen.

Ezek a pontok a fenti iratból vett példákkal:

1. Ha tudjuk, hogy Bicskén kelt az irat, megfigyelhetjük a -s- betű írását. Ez a tudásunk segíthet a levél első sorában: kötel… – mi a vége?
2. A megszólításban „Nagy Jó Uramnak kgldnek” – a „kegyelmed” van rövidítve,  a levél második sorában „Mlg’s kg’lmes” – ez mi lehet?
3. a levél harmadik sorában „eö Excellentiajának” – Őexcellenciájának, a 144 után található „fl” a florenus = forint rövidítése. A 10. sorban található „Consensusábul” a latin consensus = egyetértés, jóváhagyás szó magyarul ragozva. Mit jelenthet a legfölső sor legelső szava? (segítek: latin és rövidítés kombinálva)
4. A levél negyedik sora így kezdődik: „helsegiben” = helységében, az ötödik sorban a „Feleseghe” = felesége, a 8. sorban „ellvitele” = elvitele, „Anyátis” = anyját is. A második sor első két szava (Ennek elötte …) mi lehet mai helyesírással?

A megfejtéseket várjuk facebook oldalunkon!

The post Magyar iratolvasás first appeared on .

Ebbe a kategóriába sorolunk most az egyszerűség kedvéért minden olyan rövidítésformát, amely a szavak belsejében fordul elő, tehát nem tárgyaltuk a rövidítések alatt.

Nézzük is a példákat mindkettőre!

1. nazális mássalhangzó rövidítése

A nazálisok (n, m) esetén volt szokás kettő helyett egyet írni vagy kihagyni a nazálist és a szó fölött vízszintes vonallal jelölni a rövidítést. Ez gyakorlatilag ugyanaz az elv, mint a szó végi -m rövidítése, amelyről itt írtunk. Egyik példánkban rövidítik a kettős és a szóvégi m-et, másikban az -mn- helyett írnak csak m-et.

comendacione = commendacionem (ajánlást)

omem = omnem (mindet)

Figyeljük meg, hogy a commendacionem szónál az összevont m fölé tartozó vonal „elcsúszott” balra. Az omnem szónál körülbelül a kihagyott n helyén van a rövidítést jelző vonal közepe.

2. szóspecifikus összevonások

Ezek a régen gyakran használt, mindenki által ismert szavakban fordulnak elő. Általában jelölték az összevonást a szó fölötti vízszintes vagy ívelt vonallal.

A kutatók leginkább a következőkkel találkozhatnak:

cottus = comitatus (vármegye)

eppus = episcopus (püspök)

Trannia = Transylvania (Erdély)

Nro = numero (szám)

nra = nostra (miénk)

vra = vestra (tiétek)

dnus = dominus (úr)

poss/possio = possessio (birtok, falu)

Mattas = Majestas (Felség)

gralis = generalis (általános, teljes)

ecclia = ecclesia (egyház)

pttus = praetitulatus (fent nevezett)

lra = libera (szabad)

ctte = civitate (városban)

judlium = judex nobilium (szolgabíró)

jurassor = juratus assessor (esküdt ülnök)

judria = judiciaria (bírósági)

incattus = in causam attractus (alperes)

És így néznek ki ezek kézírással:

cottu = comitatu

dno = domino

Eccleae = ecclesiae

Eppus = episcopus

nr = noster

in Lra Regiaq₃ Citte = in libera regiaque civitate

Ao dni = anno domini

Pttae DVrae = praetitulatae dominationis vestrae (fent nevezett uraságotoknak)

Possne = possessione

Tranniae = Transylvaniae

in possioe = in possessione

Sua Mattas = sua majestas

Örömmel várjuk a visszajelzéseket a cikk alapján megfejtett szavakról és a még kérdéses rövidítésekről itt és facebook oldalunkon is!

The post Latin iratolvasás cikksorozat II.: Szóösszevonások first appeared on .

Koronként és országonként különböző rövidítésekkel találkozhatunk a latin szövegekben.

Mi most kifejezetten azokra a rövidítésekre koncentrálunk, amelyekkel a történelmi Magyarország területén családfájukat kutatók találkozhatnak.

Ezen belül is azt nevezzük most rövidítésnek, ami egy helyen rövidíti le a szót. Ha egy szóból több helyen ki van hagyva egy vagy több betű, azt a szóösszevonások alatt fogjuk tárgyalni.

Ebben a cikkben a kutatók szempontjait figyelembe véve nem a tudományos csoportosítást követjük, hanem a következők lesznek a kategóriák:

Tipikusan

1. szó elején

2. szó végén

található rövidítések és

3. csak kezdőbetűjükkel rövidített szavak

1. Tipikusan a szó elején találhatók

A leggyakoribbak ezek az idekötők: pro-, per-, prae-, con/com-

probitatis

per

praeter

commendamus

Figyeljük meg az áthúzás vagy felfelé ívelés különböző vonalát a pro/per/prae esetében!

A con/com- egy 9-esre hasonlít.

2. Tipikusan a szó végén találhatók

Leggyakrabban a következő végződéseket rövidítették:

az -us, -m végződések, -que (azon szó elé értendő „és”, amelyiknek a végén van)

Testibus

eadem

Franciscum

eademque

Az -us végződés is 9-re hasonlít, de a szó végén

A szóvégi -m jele vagy az utolsó betű szárának felhúzása, vagy egy külön vonal a fölött.

3. Csak kezdőbetűjükkel rövidített szavak

A leggyakoribbak:

D = dominus/domina/dominatio (úr/úrhölgy/uraság)

P = perillustris (vitézlő)

S = spectabilis (tekintetes)

V = vestra (tiétek) vagy vice- (helyettes)

D V  = dominatio vestra (uraságotok)

L = locumtenentialis (helytartói)

R = regius (királyi)

A = archi- (fő) vagy annus (évben)

I = inclytus (tekintetes)

G = generalis (általános)

mp. = manu propria (sajátkezűleg)

etc. (vagy annak jele) = et cetera (stb.)

Dominationes Vestras (Uraságodat)

manu propria

Inclytus comitatus (tekintetes vármegye)

Vice Comitis (az alispáné)

Anni currentis (folyó év)

ex Consilio Regio Locumtenentiali (a Királyi Helytartótanácstól)

Domino Generali Vicario (az általános helynök úrnak)

Vice Archi Diacone (esperes)

etc.

Nos Stephanus Dei gratia etc. jele (Mi, István, Isten kegyelméből stb. – ugyanis nem sorolták fel összes címét, rangját)

Reméljük, sikerrel hasznosítják ezt a listát! Várjuk a visszajelzéseket a blogon és facebook oldalunkon a feloldott vagy még problémás rövidítésekről!

The post Latin iratolvasás cikksorozat I. rész: Rövidítések first appeared on .

Internetes kérdőívünk szerint az amatőr családfa-kutatóknak komoly gondot okoz a latin iratok elolvasása, értelmezése. 5 fokú skálán 4-5. szinten csak a kutatók 12 %-a tudja értelmezni ezeket.

Ebben szeretnénk segíteni Önöknek, olvasóinknak.

A jövőben cikket írunk a latin iratolvasás minden részterületéről:

1. Kézírás

2. Rövidítések

3. Szóösszevonások

4. Nyelvtan

5. Szavak

6. Datálás

7. Helynevek, tulajdonnevek

8. Nyelvtanulás

Önnek melyik terület lenne a leghasznosabb? Szavazzon kommentben, miről írjunk legelőször!

Vagy más cikktémát javasolna?

The post Segítség a latin iratolvasáshoz first appeared on .

Viccesen hangzik, de nem mindig egyértelmű!

Van, amikor olyan kusza a kézírás, hogy azért nem látszik elsőre a nyelve.

Van, amikor több nyelven is írnak egy szövegben. Ennek tipikus példái a nemességvitató és más perek, ahol legtöbbször latin a főszöveg és magyarul írják le a tanúvallomásokat. Pápai bulláknál előfordul latin főszöveg mellett olasz megjegyzés és hátoldal. Bármilyen nyelvű keresztény anyakönyvben vagy egyházi szövegben előfordulhatnak latin szavak (ld. a fenti képen: német nyelvű anyakönyvben „Eodem” = ugyanazon napon)

És persze van, amikor egyáltalán nem tudja elolvasni az amatőr kutató a szöveget, mert nem latin betűkkel írták. Magyarországon előfordul gót betűs német és tót (Sütterlinschrift); cirill betűs tót, szerb, ruszin, orosz, ukrán és román; héber; arab betűs török; görög; örmény. A horvátot viszont latin betűkkel írták.

Ha segítséget kér más kutatóktól vagy egy szakembertől, ne felejtse: minél több oldalt küldjön el, mutasson meg ugyanabból a kézírásból, és minél jobb felbontású fotót készítsen az iratról!

És íme néhány példa:

A gót betűs kézírásos német ABC:

Az örmény ABC:

A vasvári béke okiratának kezdő sorai török nyelven:

A cirill ABC:

The post Iratolvasási tippek cikksorozat II. rész: Milyen nyelven íródott? first appeared on .

Nagy öröm, amikor találunk egy iratot, amelyen valóban a mi ősünk neve szerepel. Ezt ki is betűzzük. De aztán hogyan is kezdjen hozzá az amatőr kutató a teljes kiolvasáshoz?

Az első teendő – bár talán mondanunk sem kell – az, hogy mindenképp alaposan feljegyezzük, hol találtuk az iratot (ne kelljen újra ugyanott keresgélnünk, mert nem emlékszünk már, mit néztünk át), mit tudni az iratról, ki írta, mikor, hol, van-e hozzá ún. regeszta, a levéltár által írt összefoglaló – ebben az esetben ezt is másoljuk le.

Legjobb, ha jó felbontású fényképet is készítünk az iratról. Ez azt jelenti, hogy ha belenagyítunk, élesen olvasható minden betű.

A kiolvasás első lépése az íráskép megfigyelése. Ha egyes betűket már ismerünk pl. a név alapján, akkor azok remélhetőleg mindenütt ugyanúgy fognak kinézni ugyanabban a kéziratban.

Ne próbáljunk egyes szavakat kiragadva értelmezni. Nem jó pusztán találgatni, hogy vajon a mai kézírás mely betűire hasonlít valami. Mindig nézzük meg a szöveg többi részét, a már kiolvasott szavakat, hogy stimmel-e, amit gondolunk.

Ha pedig segítséget kérnénk valakitől a kiolvasásban, éppen ezért minél több oldalt küldjünk át, mutassunk meg neki ugyanabból a kézírásból!

The post Iratolvasási tippek – cikksorozat I. rész: Hogyan kezdjem? first appeared on .