Miért izgalmas mindig újra meg újra a latin iratolvasás?

Mert mindig felmerülnek kihívások és sikerélmény, ha megvan a megoldás.

Nézzük csak meg a fenti képet!

Ez a címerpajzs leírásának egy része. Egy férfialak áll a címerben. De hogyan is néz ki pontosan?

Mi az első sor 2. és 3. szava? A 4. szó indutus = öltözött. Tehát valamibe öltözött férfialak.

Vivlateis? Galligis? Az -is ragokat (többesszám ablativus) „levágva” -a/-us/-um vágződéssel kell keresnük ezt a szótárakban. A gallig… szót hiába keressük a Finály- vagy Györkösy-szótárban. De Bartal már segít: galligae = galiga. Ott pedig megtaláljuk: galiga = nadrág. És itt még arra is rájöhetünk, hogy miért nem találtuk ezt az alapszót a többi szótárban, mert Bartal ezt is megadja: Galiga = caliga, caligia, caligo, calea. Amikor  viszont ezt a szót megtaláljuk a klasszikus latint feldolgozó szótárakban, a jelentése bakancs, csizma! Hmmm, vigyázzunk, melyik szótárat használjuk újkori szövegekhez!

Na de milyen az a nadrág? Ne feledjük, hogy a régiek nem annyira tartották szem előtt az egységes, szabályos, szabványos írást, helyesírást! Bár máshol ez a kéz be szokta csukni felül az o betűket, ebben szóban nem teszi. A kivágás legalsó sorában is látható egy nyitott o: obversus. Violateis lenne? Ebben csak a szótár segíthet. Ilyen szó nincs, de van violaceus = ibolyaszín. A t/c magas magánhangzó előtt ugyanúgy hangzott, ezért fel is cserélték sokszor írásban.

Megvan az ibolyaszín nadrág!

Nézzük, mit csinál jobb és bal kezével ez a katona!

„sinistra lumbis injecta”

A szótár alapján lumbus = ágyék. Hmmm.

A régiek könnyen használhattak egy szót átvitt értelemben, mert tudták, mit kell jelentenie. Aki nemesleveleket, címerleírásokat fogalmazott főállásban, az úgyis tudta, hogy mik a szokásos pozíciók, ábrázolások. Mi is rájöttünk, hogy a csípőre tett kéz lesz ez, az a szokásos. Ezt többek között alátámasztja Szálkai Tamás disszertációja a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemesleveleiről.

„dextra nudam frameam caput tenus vibrare”

Ez már nem is kihívás, minden szava rendesen értelmezhető. Jobbjával kivont kardot forgat a feje magasságában, tehát a feje fölött.

Az 1. sor végén kezdi leírni a sisakját (gallea, azaz galea), a 2. sorban látható az ornata = díszített. De mivel díszített? Mi áll a két szó között?

Lehet tippelni itt vagy a Facebook-oldalunkon! Következő blogbejegyzésünkben leírjuk!

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

The post Latin címerleírások cikksorozat 2. – Egy katona leírása first appeared on .

Adott egy latin címerleírás. Az amatőr kutató megpróbálja szótárral értelmezni: mi is látható a címerben?

(kép: a Bellovics család nemeslevele, forrás: MOL címereslevéladatbázis)

Ha olyannal találkozik a kutató, mint a Kálmándy család 1714-es címereslevelében:

„haec arma, seu nobilitatis insignia, scutum nimirum militare erectum caelestini coloris, fundum illius viridi campo interoccupante, super quo Tygris naturaliter adumbrata, ore hiante, et lingua rubicunda exerta, caudaque deflexi, posterioribus pedibus erecte stare, anteriorum vero sinistro petram, ex eiusdem viridis campi dextro latere in altum exurgentem prendere, dextro vero evaginatam frameam stringere visitur; scuto demum incumbit cassis, binis struthionis, et una quidem candidi, altera vero rosei coloris plumis adornata, a summitate vero, sive cono galeae laciniis, seu lemniscis, hinc flavis, et caeruleis, illinc vero candidis, et rubris in scuti extremitates sese placide diffundentibus, illudque ipsum decenter, ac venuste exornantibus”

akkor ugye azonnal szembetűnik a tigris szó. No – gondolhajta – ez akkor már biztos, ráadásul „naturaliter adumbrata” = természetes színeivel kell megfesteni, tehát ha a szakirodalomban keresem, biztosan csíkos tigris lesz a címerben és meg is festethetem azonnal, teljesen egyértelmű.

Nézzük csak meg a szakirodalmat – gondolta viszont az egyszeri családfakutató és a fordító! Valahogy volt egy olyan érzésük, hogy még nem sok csíkos tigrist láttak magyar címerben, viszont annál több oroszlánt és pöttyös leopárdot – hiszen ezek és bundájuk sokkal ismertebbek voltak errefelé, többek között a magyar királyi nemesi testőrség egyenruhája miatt:

(kép forrása: http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400466.htm)

Milyen érdekes, hogy ezt a Magyar királyi nemesi testőrség wikipedia-szócikk tigrisbőrként említi!

A MOL Címereslevéladatbázisában a tigris szóra keresve a fenti, első címerkép és a következők találhatók:

Ezek a latinban mind tigris szóval vannak leírva!

Mégis egyedül az utolsónál, a sajnos ma már olvashatatlan, de tigris vagy leopárd megjegyzéssel regesztázott sárándi Kis nemeslevél címerábrázolásán látunk csíkokat – de még itt is pöttyökkel együtt!

A Siebmacher magyarországi kötetében rákeresve a Tiger szóra, mind a 10 találat képeit elemezve (2-t kizártunk a statisztikából, mert a címertartó tigriseket nem ábrázolták) 6 csíkos tigrist és 2 pöttyöset találtunk, de ebből az egyik csíkos az Obizzi  családé, amely család olasz. Itt 5 : 2 az arány a csíkos és pöttyös tigrisek között.

A tigris természetes színeivel való ábrázolása – hmmm, legalábbis nem volt bizonyos a magyar nemeslevelekben.

Természetesen tigrisnek fordítjuk a szót a leírásban, csak meg kell fontolnunk, mit követünk a címer megfestése esetén: a leírást vagy a korabeli ábrázolási szokásokat.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

The post Latin címerleírás cikksorozat 1. – A tigris first appeared on .