A családfakutató legmagasabb célja csakis az lehet, hogy igazán megismerje őseit. Ne csak nevek, dátumok és helységek álljanak leírva családfaként, hanem próbáljuk meg hús-vér emberekként elképzelni őseinket és megtudni, hogyan élhettek.

Ehhez ismernünk kell életkörülményeiket, fel kell kutatnunk minél több iratot, képet, bármit, ami hozzátehet ehhez a tudásunkhoz.

Most abba nyújtunk egy kis bepillantást, arról szeretnénk elgondolkodtatni, hogyan születtek és keresztelkedtek őseink Magyarország régiójában.

Az Anyának lenni kiállítással kapcsolatban már itt írtunk blogunkon a szülésről-születésről.

Amikor megszületett az újszülött, a katolikusok minél előbb törekedtek megkeresztelni, nehogy elkárhozzon. Ezért szükség esetén bárki megkeresztelhette, ha látta, hogy ingatag az életkilátása. Ezért gyakori az in necessitate obstetrix, azaz a bába [keresztelte] szükséghelyzetben megjegyzés az anyakönyvekben.

Ha viszont minden rendben volt, a plébánoshoz vitték kereszteltetni a templomba.

De vajon mit kellett tenni, ha nem volt templom a faluban, mert az egy anyaegyház fíliája volt? Ilyenkor mindenképp az anyaegyháznál anyakönyveztek, legfeljebb a lakhely rovatból látszik, hogy ki honnan jött kereszteltetni, ha volt ilyen rovat.

A szülők ilyen esetben vagy elvitték a gyereket a másik faluba a templomba, vagy a plébános jött ki rendszeresen a fíliába, ha volt ott egy kápolna, keresztelőmedence, ahol keresztelhetett. Magánháznál egy papnak csak súlyos okból lehetett keresztelni külön engedéllyel.

És ha télen ítéletidő volt? Mi ma biztosan nem mernénk gyalog elindulni egy pár napos újszülöttel a mínuszokban, de akkoriban jobban félhettek attól, hogy keresztelés nélkül hal meg valaki vagy a hiedelmek szerint elviszi, kicserélheti a gonosz, mint attól, hogy megfázik. Babonásan féltek a kereszteletlenségtől, például az ilyen gyermek sírja felől hétévenként éjfélkor gyermeksírást véltek hallani, tüzet látni, amíg csak valaki el nem mondta felette a keresztelési formulát.

Visszatérve a keresztelési bejegyzésekre: ha egy anyakönyvben csak egy dátum szerepel, akkor azt megegyezés alapján a keresztelés napjának vesszük, de elfogadjuk a születés időpontjának is, mert nem ismerünk mást. Sokan nem is tudták felnőttként, hogy melyik napon születtek. Ugyanis, ha nem írták fel a családi bibliába a születésüket, akkor csak az anyakönyvi bejegyzés szolgált bizonyítékként. Nem is számított ez annyira a régieknek, nem is ünnepelték a születésnapot, sokkal inkább a névnapot.

Petőfi Sándorról például véletlenül pontosan tudjuk, hogy 1822. dec. 31-én született, a lexikonokban viszont 1823. jan. 1-jét írnak, mert az a hivatalos, az van az anyakönyvben. Az ő esete illusztrálja egyébként azt is, hogy nem tudjuk mindig biztosan a pontos születési helyet: Kiskőrösön keresztelték, de nem írták fel, hol született, ez minden okmányát és ismerőseinek nyilatkozatait összevetve máig vitatott: Szabadszállás, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös vagy esetleg Dunavecse?

Más anyakönyvekben szerepel mindkét dátum, ekkor egyértelmű a születés és keresztelés napja.

Mit jelent viszont, ha egy anyakönyvben csak egy dátum szerepel minden bejegyzésnél, de azok nem sorban egymás után következnek, kvázi ugrálnak? A kereszteléseknek és azok feljegyzésének sorban kellett történnie, tehát ilyenkor a születések időpontját láthatjuk a keresztelések sorrendjében.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post A keresztelés őseink korában first appeared on .