Ez a plica.

Bosszantó lehet, hogy nem látszik minden szöveg egy fotón.

De megvolt ennek a hajtásnak a maga oka.

Az csak az egyik szempont, hogy a függőpecsétet jobban megtartja a dupla pergamenréteg, tehát kevésbé szakad ki belőle a zsinór, kisebb valószínűséggel esik le róla a a pecsét.

Ettől még látszhatna minden írás, és  az anyagot felhajthatták volna az összes aláírás alatt.

Ám még egy biztonsági funkciója van ennek, hogy pontosan így hajtották! Mivel nem lehet az irat károsodása nélkül kihajtani azt teljesen, ezért sokkal nehezebb átírni az alját, tehát a hamisítást nehezítették meg, az aláírások eredetiségét biztosították ezzel.

Előbb írták alá az iratokat – bal oldalt felül található az uralkodó aláírása, középen a fő- vagy alkancelláré, jobbra alul pedig a kancelláriai titkáré – , aztán hajtották fel a plicát és fűzték be a pecsétet. Ez után már nem igazán lehetett kényelmesen odaírni semmit.

A felhajtásban legalul számunkra plusz érdekességként apró betűkkel oda lehet írva az is, hogy miről szól az oklevél és ki ajánlotta nemességre az illetőt (legalább két királyi tanácsos ajánlása kellett a nemesítéshez!). Ez olyan információ, ami nem szerepel magában az oklevélben Magyarországon. Erdélyben viszont az ajánlók nevét beleírták a nemeslevélbe. Ez az apró betűs iratismertető azért került oda, hogy az aláíró uralkodót tájékoztassa, mit is ír alá. Nyilván mindig egy óriási paksaméta okiratot kellett aláírnia, nem olvashatta el mindet. Így ha érdekelte, mi az, akkor rápillanthatott erre.

És egy plusz információ a plicáról még, hogy általában a felhajtás külsejére írták fel a nemesség kihirdetését. Ezért van más kézzel írva ez a szöveg, és ezért tér el a dátuma a nemességszerzésétől.

Íme a fenti nemeslevél alja még egyszer, ilyen a fotózáshoz szakszerűen visszahajtott plica:

Kellemes Ünnepeket kívánunk! Sikeres kutatást, sok új adatot az új évben!

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB/messenger: Historia Fordítás

Email: historiaforditas@gmail.com

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post Mi az a felhajtás a nemeslevél alján? first appeared on .

Élt a Csallóközben egy nemességet szerzett ember, Huszár Mátyásnak hívták, ő a csukárpakai Huszár család őse. Apai rokona (patruelis), György volt a főszerző, együtt szerepelnek az armálisban, általa kapta a nemességet Mátyás. Talán gyermektelen nagybácsi lehetett, mert Mátyáshoz került az armális.

Az ő fia Huszár György volt, aki 1723-ban meghalt.

1744-ben a fiainak, Györgynek, Istvánnak és Ferencnek bizonyítaniuk kellett nemességüket.

Ebben a nemességvizsgálati tanúvallatásban (De eo utrum) a 6. kérdés: Hova lett az armális pecsétje és a selyemzsinór?

Erre az első 5 tanú (és a 7. tanú) nem tudott felelni. Az egyik alábbi kép tetején látszik például a 7. tanú vallomásának vége: nihil = semmit nem tud róla.

Eddig is tudtuk, hogy az idő vasfoga, a nedvesség, penész, az egerek stb. mindig is erősen befolyásolták az armálisok állapotát…

De aztán jött a 6. tanú, a 72 éves nemes Földes István, aki látta az armálist, és bizonyosan rajta volt a nagy függőpecsét, kívül fehér, belül vörös viaszból:

De mi történt vele?

Hallomás alapján azt vallja Földes István, hogy az armális pecsétjét Huszár György halála után lánya tyúktojás húsvéti festésére levette!

A 8. tanú, Ládi Péter is látta, hogy az armálison selyemzsinóron függő viaszpecsét volt:

Ládi Péter azt is elmondja, hogy az ő anyja 17 évvel korábban (ez 1727 körül lenne) a nemességbizonyítók nénje, Huszár Panna számára és kérésére megolvasztván a viaszpecsétet pirostojásra (amilyet mátkatálon szoktak küldeni) írókázott vele, a zsinórt pedig elvágták. Mindezekért a lányt meg is dorgálták.

(És még mondják, hogy ejnye, a mai fiatalok….)

A mátkatál szerepe régiónként eltérő volt: vagy örök barátságot, testvériséget fogadtak vele egymásnak, vagy a szeretők küldték egymásnak mutatván, hogy viszonozzák a másik érzelmeit.

Itt vajon melyikről van szó?

1753-ban még egyszer vallott az ügyben az akkor állítólag 40 éves Ládi Péter, és azt mondta, hogy a zsinórnak az armálisról való levágásakor és a pecsétnek tojásfestésre való felolvasztásakor gyerekkorában, 25-30 évvel korábban (ez 1723-28 körül lenne) jelen volt, és a viasszal maga is festhetett egy tojást jutalmul. A pecsét elrontása Huszár György halála után történt, midőn lánya árván maradván ifjú legényeknek festett tojással kedveskedett.

Ládi Péter vallomása tehát feltárja az esetet teljes mélységében, bár a datálása egy picit ellentmondásosnak tűnik. Ha 1753-ban 40 éves, akkor kb. 25 évvel korábban, 1727-28-ban 15 évesnek kellett lennie, ami biztosan nem számított már gyerekkornak, inkább legény volt már, és biztos nem írókázott a lányokkal. Szóval inkább 30 évvel korábban, 1723-ban 10 évesen tehette ezt. Huszár Panna apja 1723 júliusában halt meg, tehát valószínűleg 1724-25 húsvétjakor történhetett az eset, ekkor lehetett eladósorban Panna.

Panna egyrészt biztosan rettentően akart tetszeni, másrészt árvaként biztosan férjhez akart menni mielőbb. Barátnője segítségével minél szebb pirostojást akart írókázni, hogy azt küldhesse a mátkatálon!

Ezen kívül sajnos semmit nem tudunk Pannáról. Hiányosan anyakönyvezték a csukárpakaiakat (Nagypakán és Vajkán): nem található sem a születése, sem a házassága vagy halálozása. Szülei 1688-as házasságát ismerjük és 1705-ben még született ismert testvére. Panna ez után születhetett, de már legalább 14 éves lehetett azon a húsvéton.

Nem tudhatjuk, a pirostojás és ez az áldozat elérte-e célját, elvette-e az a legény.

És hogy melyik részét használhatták fel a pecsétnek?

A vörös belső rész spanyolviasz volt, ami nem úgy lágyul, ahogyan az írókázáshoz kell. Ezért tudjuk, hogy a külső, fehér viaszra volt szükségük a lányoknak. Mégis tönkretették az egészet a zsinórral együtt…

Lányos szülők! Armálisokat elzárni húsvétkor!

Köszönjük Németh Tibornak (Szenc), hogy a Pozsony megyei levéltár Nobilitaria anyagából készített fotókat rendelkezésünkre bocsátotta.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB/messenger: Historia Fordítás

Email: historiaforditas@gmail.com

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post Huszár Panna húsvéti esete a családi armálissal first appeared on .

A családfakutató legmagasabb célja csakis az lehet, hogy igazán megismerje őseit. Ne csak nevek, dátumok és helységek álljanak leírva családfaként, hanem próbáljuk meg hús-vér emberekként elképzelni őseinket és megtudni, hogyan élhettek.

Ehhez ismernünk kell életkörülményeiket, fel kell kutatnunk minél több iratot, képet, bármit, ami hozzátehet ehhez a tudásunkhoz.

Most abba nyújtunk egy kis bepillantást, arról szeretnénk elgondolkodtatni, hogyan születtek és keresztelkedtek őseink Magyarország régiójában.

Az Anyának lenni kiállítással kapcsolatban már itt írtunk blogunkon a szülésről-születésről.

Amikor megszületett az újszülött, a katolikusok minél előbb törekedtek megkeresztelni, nehogy elkárhozzon. Ezért szükség esetén bárki megkeresztelhette, ha látta, hogy ingatag az életkilátása. Ezért gyakori az in necessitate obstetrix, azaz a bába [keresztelte] szükséghelyzetben megjegyzés az anyakönyvekben.

Ha viszont minden rendben volt, a plébánoshoz vitték kereszteltetni a templomba.

De vajon mit kellett tenni, ha nem volt templom a faluban, mert az egy anyaegyház fíliája volt? Ilyenkor mindenképp az anyaegyháznál anyakönyveztek, legfeljebb a lakhely rovatból látszik, hogy ki honnan jött kereszteltetni, ha volt ilyen rovat.

A szülők ilyen esetben vagy elvitték a gyereket a másik faluba a templomba, vagy a plébános jött ki rendszeresen a fíliába, ha volt ott egy kápolna, keresztelőmedence, ahol keresztelhetett. Magánháznál egy papnak csak súlyos okból lehetett keresztelni külön engedéllyel.

És ha télen ítéletidő volt? Mi ma biztosan nem mernénk gyalog elindulni egy pár napos újszülöttel a mínuszokban, de akkoriban jobban félhettek attól, hogy keresztelés nélkül hal meg valaki vagy a hiedelmek szerint elviszi, kicserélheti a gonosz, mint attól, hogy megfázik. Babonásan féltek a kereszteletlenségtől, például az ilyen gyermek sírja felől hétévenként éjfélkor gyermeksírást véltek hallani, tüzet látni, amíg csak valaki el nem mondta felette a keresztelési formulát.

Visszatérve a keresztelési bejegyzésekre: ha egy anyakönyvben csak egy dátum szerepel, akkor azt megegyezés alapján a keresztelés napjának vesszük, de elfogadjuk a születés időpontjának is, mert nem ismerünk mást. Sokan nem is tudták felnőttként, hogy melyik napon születtek. Ugyanis, ha nem írták fel a családi bibliába a születésüket, akkor csak az anyakönyvi bejegyzés szolgált bizonyítékként. Nem is számított ez annyira a régieknek, nem is ünnepelték a születésnapot, sokkal inkább a névnapot.

Petőfi Sándorról például véletlenül pontosan tudjuk, hogy 1822. dec. 31-én született, a lexikonokban viszont 1823. jan. 1-jét írnak, mert az a hivatalos, az van az anyakönyvben. Az ő esete illusztrálja egyébként azt is, hogy nem tudjuk mindig biztosan a pontos születési helyet: Kiskőrösön keresztelték, de nem írták fel, hol született, ez minden okmányát és ismerőseinek nyilatkozatait összevetve máig vitatott: Szabadszállás, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös vagy esetleg Dunavecse?

Más anyakönyvekben szerepel mindkét dátum, ekkor egyértelmű a születés és keresztelés napja.

Mit jelent viszont, ha egy anyakönyvben csak egy dátum szerepel minden bejegyzésnél, de azok nem sorban egymás után következnek, kvázi ugrálnak? A kereszteléseknek és azok feljegyzésének sorban kellett történnie, tehát ilyenkor a születések időpontját láthatjuk a keresztelések sorrendjében.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

Ui.: Talált egy kéziratot, amelyről nem tudja, érdemes-e lefordíttatnia? Kérjen tőlünk regesztát az iratról! Megmondjuk bármilyen, a történelmi Magyarország területén keletkezett magyar, német és latin iratról, hogy ki, mikor, hol, kinek és miről írta. Részletek itt.

The post A keresztelés őseink korában first appeared on .

Adott egy latin címerleírás. Az amatőr kutató megpróbálja szótárral értelmezni: mi is látható a címerben?

(kép: a Bellovics család nemeslevele, forrás: MOL címereslevéladatbázis)

Ha olyannal találkozik a kutató, mint a Kálmándy család 1714-es címereslevelében:

„haec arma, seu nobilitatis insignia, scutum nimirum militare erectum caelestini coloris, fundum illius viridi campo interoccupante, super quo Tygris naturaliter adumbrata, ore hiante, et lingua rubicunda exerta, caudaque deflexi, posterioribus pedibus erecte stare, anteriorum vero sinistro petram, ex eiusdem viridis campi dextro latere in altum exurgentem prendere, dextro vero evaginatam frameam stringere visitur; scuto demum incumbit cassis, binis struthionis, et una quidem candidi, altera vero rosei coloris plumis adornata, a summitate vero, sive cono galeae laciniis, seu lemniscis, hinc flavis, et caeruleis, illinc vero candidis, et rubris in scuti extremitates sese placide diffundentibus, illudque ipsum decenter, ac venuste exornantibus”

akkor ugye azonnal szembetűnik a tigris szó. No – gondolhajta – ez akkor már biztos, ráadásul „naturaliter adumbrata” = természetes színeivel kell megfesteni, tehát ha a szakirodalomban keresem, biztosan csíkos tigris lesz a címerben és meg is festethetem azonnal, teljesen egyértelmű.

Nézzük csak meg a szakirodalmat – gondolta viszont az egyszeri családfakutató és a fordító! Valahogy volt egy olyan érzésük, hogy még nem sok csíkos tigrist láttak magyar címerben, viszont annál több oroszlánt és pöttyös leopárdot – hiszen ezek és bundájuk sokkal ismertebbek voltak errefelé, többek között a magyar királyi nemesi testőrség egyenruhája miatt:

(kép forrása: http://mek.oszk.hu/00800/00893/html/doc/c400466.htm)

Milyen érdekes, hogy ezt a Magyar királyi nemesi testőrség wikipedia-szócikk tigrisbőrként említi!

A MOL Címereslevéladatbázisában a tigris szóra keresve a fenti, első címerkép és a következők találhatók:

Ezek a latinban mind tigris szóval vannak leírva!

Mégis egyedül az utolsónál, a sajnos ma már olvashatatlan, de tigris vagy leopárd megjegyzéssel regesztázott sárándi Kis nemeslevél címerábrázolásán látunk csíkokat – de még itt is pöttyökkel együtt!

A Siebmacher magyarországi kötetében rákeresve a Tiger szóra, mind a 10 találat képeit elemezve (2-t kizártunk a statisztikából, mert a címertartó tigriseket nem ábrázolták) 6 csíkos tigrist és 2 pöttyöset találtunk, de ebből az egyik csíkos az Obizzi  családé, amely család olasz. Itt 5 : 2 az arány a csíkos és pöttyös tigrisek között.

A tigris természetes színeivel való ábrázolása – hmmm, legalábbis nem volt bizonyos a magyar nemeslevelekben.

Természetesen tigrisnek fordítjuk a szót a leírásban, csak meg kell fontolnunk, mit követünk a címer megfestése esetén: a leírást vagy a korabeli ábrázolási szokásokat.

Sikeres kutatás kíván

Judit és István

a Historia Fordítástól

FB: Historia Fordítás

Email: info@historiaforditas.hu

The post Latin címerleírás cikksorozat 1. – A tigris first appeared on .

Aki elolvasta e-füzetünket a kezdők 3 leggyakoribb hibájáról, már jó úton halad az anyakönyvi kutatásban.

Ha még nem olvasta, itt kérheti, hogy elküldjük Önnek.

Meddig juthatunk az anyakönyvi kutatással és hogyan tovább,

ha megnéztük mindhárom fajta (keresztelési, házassági, halotti) anyakönyvet?

Ekkor szerencsés esetben nagyon sokáig visszakövettük már őseinket. Az egyházi anyakönyvezés lehetséges legkorábbi kezdete Magyarországon a 16. sz. vége.

Mivel a katolikus egyház tudni akarta, hogy kik a saját hívei, tehát nem protestánsok, ezért a Tridenti Zsinaton 1563-ban előírták a katolikusok anyakönyvezését.

Magyarországon Pázmány Péter alatt a Nagyszombati Zsinat rendelte el 1611-ben, hogy a katolikusok elkezdjék az anyakönyvezést, de ennek végrehajtása nem kezdődött meg általában azonnal. A 17. sz. végén vált általánossá a katolikus anyakönyvezés, amelyben egyébként sokszor szerepelnek más vallásúak is. Viszont vannak a 16. sz. végénél korábbi magyarországi anyakönyvek is, ahol úgy döntött a helyi evangélikus, református vagy katolikus felekezet. A legelső magyar evangélikus anyakönyv a kassai 1587-ből, a mai Magyarország területén pedig a soproni, 1656-ból. A legrégebbi fennmaradt katolikus anyakönyv a kőszegi 1633-ból. Az abszolút legkorábbi magyar anyakönyv az 1624-től kezdődő zalakomári (régen Kiskomárom) református anyakönyv. Teljesen általános minden keresztény felekezetnél a 18.sz. végén lett az anyakönyvezést, mert ekkor már Ferenc József türelmi rendelete biztosította a protestánsok vallásszabadságát, tehát sok gyülekezet ekkor kezdhetett saját anyakönyvet vezetni, és el is kezdték mindenütt.

Zsidó felekezeti anyakönyvezés már helyenként kb. 1760-tól létezik (a legkorábbi a nagytétényi), de csak 1851-től volt ez kötelező a zsidók számára. Ahol maga a felekezet nem anyakönyvezett valamiért, ott ez a szolgabíró kötelessége volt.

Tehát összefoglalva, mire számíthat a kutató:

• izraelita anyakönyv 1851 után mindenhol létezett,
• református az 1780-as évektől,
• katolikus a török által nem elfoglalt területeken 17. sz. végétől, a török hódoltság területein a 18. sz. első évtizedeitől található biztosan.

Persze kivétel, ha elpusztult az anyag, ami bármelyik felekezet anyakönyvével megtörténhetett.

Önnek sikerült a legkorábbi időkig eljutni?

Keveseknek van ilyen szerencséje.

Ha fenn is maradt, nem mindig vezették teljesen hiánytalanul a anyakönyveket.

De legtöbben azért ütközünk falakba, mert visszakövettük valameddig a családot, de nem tudjuk, honnan költöztek arra a helyre.

Néhány lehetőség ekkor:

– indexelt anyakönyvi adatbázisok, amelyekben név alapján megtalálhatjuk őket, akárhol is laktak

– a környékbeli anyakönyvek átfésülése

– családtörténeti szakirodalomban keresés a névre (leginkább nemes családoknál hoz eredményt)

– helytörténet áttanulmányozása

– levéltári adatbázisokban való keresés a névre (ez nem anyakönyveket, hanem más forrásokat tartalmaz)

Ön melyik forrásról, módszerről szeretne mielőbb többet tudni?

Írja meg nekünk kommentbe, hogy miről írjunk!

The post Meddig juthatok el az anyakönyvvel és hogyan haladjak tovább? first appeared on .